Sziasztok!

Lassan egy hónapja nem jelentkeztem se videóval, sem cikkel, ami elég gáz. Azonban egyetemi hallgatóként a tanulmányokra is összpontosítanom kell, így az utóbbi pár hétben emiatt nem tudtam annyit foglalkozni a bloggal. Szabadidőmben pedig inkább szimplán filmet néztem, illetve egy másik hobbimnak, a rajzolásnak szenteltem ama időmet. Ötleteim persze vannak a videózáshoz, sőt, ha minden jól megy a mai nap folyamán kikerül egy írásos kritika is.
Megértéseteket köszönöm!

Peter Jackson A Gyűrűk Ura trilógiával örökre beírta magát a filmtörténelembe, hiszen a Tolkien művéből készült három filmjével olyan grandiózus moziélményt készített, melyre csak kevesen képesek. Az új-zélandi rendező azonban kasszarobbantó szériája előtt a horror műfaján belül tevékenykedett leginkább (Ízlésficam, Hullajó!). Mennyei teremtmények című drámája után kapta meg a felkérést Robert Zemeckistől, hogy rendezze meg a Törjön ki a frász! című horror-komédiát.
Jackson mindenképp mérföldkőnek tartja eme munkáját, ámbár nem azért mert akkora sikert aratott volna vele, sokkal inkább azért, mert ez volt az egyik első lépés, mely elvezetett a Középfölde-trilógia megalkotásához. A Weta Digital számára pedig remek lehetőség volt, hogy kipróbálhassák a komolyabb vizuális effektusokat. Mindemellett Jacksonnak azért is fontos munkája a Törjön ki a frász!, mert ez vezette őt át az új-zélandi független filmek világából a hollywoodi nagy költségvetésű mozikéba.

A filmekből ismert zombi fogalmát nem hiszem, hogy túlzottan sokat kellene magyaráznom, azonban, ha esetleg valaki mégsem tudná, hogy mik is ezek a lények, azoknak álljon itt egy gyorstalpaló: A zombik élőhalottak, akik valamilyen úton-módon visszatértek a halálból, hogy aztán vánszorogva - vagy ahogy a modern zombik teszik, futva - áldozatuk nyomába eredjenek, hogy csillapíthatatlan éhségüket hússal, vagy éppen aggyal csillapítsák. Elpusztításukra pedig a leghatásosabb megoldás, ha módszeresen megsemmisíti az ember a fejüket, ezzel együtt az agyukat, így drágalátos élőholtjaink jó eséllyel elpusztulnak. E fogalmat tökéletesen reprezentálják a nemrégiben elhunyt George A. Romero filmjeiben megjelenő zombik, sőt, egyenesen tőle szokás a modernkori élőhalottakat felvonultató filmeket számítani. Akik viszont jártasak a zombi témában, illetve a horrorfilmek történetében, azoknak nem hiszem, hogy sok újat mondok azzal; nem Romero filmjei voltak az elsők, melyek szerepeltették ezeket a rémségeket. Az első egész estés zombifilmként ugyanis Victor Halperin 1932-es, A fehér zombi című alkotását szokás számon tartani.

Kevin Smith Jersey filmjeit (Shop Stop, Shop Show, Képtelen képregény, Dogma, Jay és Néma Bob visszavág, Shop Stop 2.)  nem hiszem, hogy be kellene mutatnom, vagy aki esetleg nem látta őket, az sürgősen pótolja mindet!

Adam Sandler az utóbbi években épp elég okot adott arra, hogy azt kívánjuk: Hagyja abba végre a filmezést! Újabb munkáit igyekszek is messzire elkerülni, mivel az agysejtjeimre még azért szükségem van. A Nagyfiúk nevű borzadályból elég volt körülbelül fél óra, a Jack és Jill című szörnyszülött pár perce pedig már tényleg nyomós ok volt, hogy megtartsam a tisztes távolságot. Persze lehetséges, hogy Sandler is kezdi belátni, hogy az a fajta humor amit képvisel nem nevezhető túl minőséginek - de sokaknak mégis bejön -, így a legutóbbi filmjében, a  The Meyerowitz Storiesban nyújtott alakításáról a kritikusok is elismerően nyilatkoztak. Én nagyon remélem, hogy ezek után megmutatja, hogy képes értékelhető és nem mellesleg filmnek nevezhető alkotásokat is elvállalni.
Bár az is igaz, hogy korábban ilyenekben is szerepelt. Kissrácként kifejezetten szerettem tőle az Apafejt, a Sátánkát, de még a Vizes nyolcason - ami mondjuk szintén az alpári poénokat képviselte, így az újranézés esélye jó eséllyel ki van zárva - is jókat derültem. Kicsit későbbi munkáiból pedig az Esti meséket és a Távkapcsot tudnám kiemelni, mivel egyfajta nívót még azok is képviseltek, főleg utóbbi.