Kevin Smith Jersey filmjeit (Shop Stop, Shop Show, Képtelen képregény, Dogma, Jay és Néma Bob visszavág, Shop Stop 2.) nem hiszem, hogy be kellene mutatnom, vagy aki esetleg nem látta őket, az sürgősen pótolja mindet!
Bár a Shop Stop 2006-ban megkapta a folytatását, a szereplők előtte még rajzfilmfigurákként kerültek újra bevetésre, hogy hat, egyenként huszonkét perces epizód keretein belül keveredjenek eszement kalandokba, melyeket az ABC vetített 2000. május 31. és 2002. december 14. között. A vicc az, hogy 2000-ben csak két rész került levetítésre, és még csak nem is kronológiai sorrendben, ugyanis a negyedik epizóddal indított a csatorna, majd ezt követte a második. (Ez már csak azért is nevetséges, mert a második epizód konkrétan arra épít, hogy a főszereplők bezárják magukat egy hűtőszobába és az idő elütésére az addigi élményeiket idézik fel, arra hivatkozva, hogy a sitcomokban is ez a szokás. Ez viszont egyetlen korábbi epizóddal ugye elég nehéz. Az ABC tehát szimplán elcseszte a második rész egyik fő poénforrását, nevezetesen, hogy az igazi első részre utalnak vissza a szereplők.) Végül 2002 év végéig mind a hat részt leadták, majd ezek közül négyet a Comedy Centralon tekinthettek meg újra a nézők. Egyébiránt Kevin Smith és csapata jóval több epizódban gondolkodott, így például feltűnt volna Kitt - aki nem ismerné, ő az ikonikus autó a Knight Riderből -, aki átveszi Dante helyét; a Quick Shopban alkalmaztak volna egy Robin nevű segítőt - a'la Batman -; Jay pedig belépett volna egy fiúbandába.
Végül csak az a hat rész készült el, viszont ezekre nem lehet panasz. Már persze ha az ember vevő az effajta humorra. A sorozat ugyanis ügyesen ülteti át a filmek stílusát a rajzfilmek világába úgy, hogy közben néhány kitételnek is meg kell felelnie - a Miramax és a Touchstone ugye a Disneyhez tartozik, és az ABC-nél is van érdekeltsége -, így például a trágárság szinte teljesen hiányzik, be kell érni néhány visszafogottabb szitkozódással. Viszont a magyar feliratot ez nem zavarta, így a fordítás szép cifra lett. Sőt, olykor talán túl cifra is. De a DVD kiadás is kihasználta a helyzet adta lehetőséget, így az egyes epizódok elé készített élőszereplős bejátszások egyikében Jay szimplán kiadja magából az aznapi részből hiányzó összes káromkodást, hogy a nézőknek ne legyen hiányérzete. Ezek a kis átkötések is ügyesen lettek beépítve a részek közé és egy sablonos, de humoros kis történetet kapunk ennek keretén belül is.
Mint említettem a készítők ügyesen ültették át a karaktereket a rajzfilmek világába, így tényleg az az érzésünk, mintha Dante, Randal, Jay és Néma Bob valamilyen hókuszpókusz által kerültek volna bele ebbe az univerzumba, hogy aztán a műfaj adta minden lehetőséget kihasználjanak. Nem kell hát meglepődni, hogy az egyik epizód pont a finálé előtt megszakad, mivel elveszett a kópia ezen része, így a koreai animátorok saját elképzelésüknek megfelelően fejezték be a történetet. Én itt konkrétan köpni-nyelni nem tudtam, pedig ez sem a sorozat saját találmánya. Mégis, működik. És ez a zseniális az egészben. Hiába lőnek itt el már többször is látott poénokat, az esetek többségében mégis működnek, mivel tudtak hozzájuk adni egyfajta pluszt, amitől nem érzi az ember erőltetettnek őket. Néhány kivétel természetesen akad, így vannak túlnyújtott, gyerekes vagy épp fárasztó viccek is, de ez melyik hasonló darabnál nem fordul elő? A legnagyobb baklövésnek mégis azt tartom, hogy az epizódok végén levő Jay és Néma Bob tudományos pillanatokat nemes egyszerűséggel elhagyták az első három rész után.
Kevin Smith, mint nagy filmrajongó, természetesen nem hagyhatta ki a popkulturális utalásokat, így öröm volt nézni, mikor egy-egy klasszikus megkapta a magáét. De ugyan így akad benne egy jó adag társadalomkritika és önirónia is, szóval a poénok egy része konkrétan a sorozat sikertelenségéből csinál viccet, így az utolsó epizód első pár perce nemes egyszerűséggel erre épít. Meg kell hagyni, zseniálisan! Mégis, számomra az egyik legjobban betalált poén az volt, amikor az egyik rész elején a polkorrektséget figurázzák ki. A két főszereplő ugyanis egy rakás levelet kap, melyek írói hiányolják a női karaktereket. Randalék persze ezeket szimplán félre hajítják, ám mikor az egyik néző az iránt érdeklődik, hogy miért nincsenek afroamerikai szereplők is, akkor rögtön be is hoznak egyet, akinek funkciója aztán annyiban merül ki, hogy köszön Randalnek, illetve lehurrogják, ha tanácsot akar adni. Le a kalappal az alkotók előtt, hogy így rá mertek mutatni, hogy mennyire fölöslegesen hoznak be olykor más nemzetiségű/identitású karaktereket, csak azért, hogy mindenkinek örömet okozzanak.
A részenkénti huszonkét perc tehát gyorsan eltelik, ami nem csak a remek poénoknak, hanem a remek karaktereknek is köszönhető, akiket a filmbeli színészek szólaltatnak meg. A két főszereplő természetesen Dante és Randal, akik jelleme kicsit karikaturisztikusabb lett a filmhez képest. Előbbi még töketlenebb és szerencsétlenebb, míg utóbbi már akkora tapló, mint a hat évvel később megjelenő folytatásban. Néha talán még túl is tesz ottani énjén. A két nagyágyú mégis Jay és Néma Bob, akik itt is néha-néha ugranak be, de ezen momentumok minden perce aranyat ér. Jason Mewes (Jay) pedig messze a legjobb teljesítményt nyújtja szinkron terén. A figurák rajzolása egyébként nincs túlbonyolítva, de a szereplők teljes mértékben felismerhetőek. Ez az egyszerűség nem mellesleg az egész animációra igaz, mely engem nagyon emlékeztetett a Kim Possible című Disney sorozat stílusára.
A DVD kiadásról:
Már egy ideje szemezgettem vele az egyik szupermarket polcán, ugyanis már csak egyetlen példány volt belőle, végül tegnap megvettem, ma pedig végig is néztem az egészet. A sorozat a Fantasy Film jóvoltából látott napvilágot hazánkban. Hálás köszönet nekik! A Fantasy Film kiadványai elég vegyesek. Vannak igazi minőségi darabok (Millió dolláros bébi, New York bandái), illetve az egyszerűbbek, melyeken általában az extra annyi, hogy megtalálod a lemezen a film előzetesét, illetve az alkotók munkásságáról van egy szöveges összefoglaló. Jelen kiadás ez utóbbi kategóriába esik, így a hat részen kívül van rajta egy előzetes és néhány ajánló. Az elülső borító telitalálat, a hátsó ellenben kicsit vérszegényre sikeredett. A menü ismételten jópofa, viszont elég furcsa megoldásnak tartom, hogy az egyes részek élőszereplős felvezetőit csak külön lehet elindítani, azok nem indulnak automatikusan az adott epizóddal. A kép szép, bár nem kell tőle semmi különlegeset várni, illetve a hangra is ez vonatkozik. A sorozat angolul jelent meg, így a magyar vonatkozás a feliratra korlátozódik, ám, mint említettem a kellően filmhű fordítás kárpótol ezért. Összességében egy tisztességes, egyszerű kiadás, mely teljesen megérte a pénzét.
A Shop Stop karaktereinek animációs kiruccanása több figyelmet érdemelne, mivel igazi eszement vígjáték, melyben remekül működnek a popkulturális kikacsintások, az elborult poénok és az a minimális társadalomkritika is, melyet megfogalmaz. Őrületes két óra, melyben Kevin Smith Jersey filmjeinek rajongói nem hinném, hogy csalódni fognak.
