Csalódtam. Hatalmasat. Már-már a könnyeimmel küszködtem.

Üdv!

Jó ideje nem volt már bejegyzés a blogon, szóval úgy éreztem illő volna végre valamiféle életjelet adnom magamról. Mondjuk ezt már hamarabb is megtehettem volna...

Szóval, az utóbbi időben a tanulmányaimra összpontosítok elsődlegesen, a szabadidőmben pedig ha tudok, akkor filmezek (legutóbb március 29-én tudtam rendesen időt szakítani egy filmre), de általában csak szimplán kikapcsolódok. Pár hete elkezdtem egy cikket írni, az most így félkész állapotban van, és jó ideig még úgy is lesz, ugyanis májusban rá kellesz gyúrnom a szakdogára, aztán pedig államvizsga. Szóval igen, most egy darabig még a csend fog uralkodni a blogon. De ha lemegy ez a nagy hajtás, akkor nyáron újfent igyekszek majd előállni pár videóval és cikkel. 

Addig is köszönöm a türelmeteket! Nézzetek sok jó filmet!

Előreláthatólag idén utoljára rendezte meg Sorter és BlackSheep a Baaad Movies keretein belül a Filmelemző Oscart. Az esemény minden évben - kivéve egyet - nagy népszerűségnek örvendett, számos zseniális videó született minden alkalommal, nem egy korábbi nevező pedig a mai napig videózik. Vicces, de 2012-ben jómagam is neveztem, akkor még a Movie Maniacs csatorna keretein belül, kedves ismerősömmel, Nagareboshi_GIN-el közösen. A Terminator - Megváltás videónkkal 2013-ban sikerült is egy ötödik helyet elérnünk, ami óriási megtiszteltetés volt számunkra. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, egy ideig hanyagoltam is a videózást, majd eme blogon újrakezdtem, az utolsó Filmelemző Oscarra pedig mindenképp szerettem volna nevezni. Egy bitang erős mezőny jött össze, mindenki beleadott apait-anyait. Egy ilyen nívós mezőnyben sikerült egy megtisztelő harmadik helyezést elérnem a Dínóról készült videómmal. Köszönöm a lehetőséget és ezúton szeretnék gratulálni TomLionnak a második, Gabennek pedig az első helyezéshez!

Íme tehát a beígért 2017-es filmévem összegzése. 2014 óta listázom a filmnézéseimet, eddig ezt egy külön dokumentumban tettem, de hála a snitt.hu weboldalnak - aki nem ismeri, annak ajánlom figyelmébe - most már még esztétikusabban tudom listázni az éves filmezéseimet. Persze azért a jó öreg word dokumentumot is vezetem.

Lehetséges, hogy stílszerűen éjfélkor kellett volna kitennem ezt a posztot, de a Nagymenők megtekintése utáni örömömben valahogy ki is ment a fejemből. Szóval most kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet! 2018-ban is igyekszem majd tevékenykedni, legalább írásos cikkekkel jelentkezni. A közeljövőben ha minden jól megy lesz egy írásos összegző a 2017-es filmévemről.
Köszönöm, hogy 2017-ben velem tartottatok és még egyszer boldog új évet kívánok! Nézzetek 2018-ban is sok jó filmet, illetve olyanokat, amiket szerettek! 

John Carpenter a '70-es évek végére bebizonyította, hogy bizony érdemes odafigyelni, ha filmet rendez, ugyanis hiába dolgozott kis költségvetéssel, stílusával sikerült az ebből adódó hátrányok egy részét feledtetni. Az évtizedet az 1978-as Halloweenal zárta, mely mind a mai napig kiemelkedő helyet foglal el a horror, azon belül pedig a slasher műfajában, olyannyira, hogy a következő évtizedben sokan nyúltak ehhez a darabhoz, mint ihletforráshoz. Nem mellesleg az alig 300.000 dollárból készült film mintegy 70 millió dollárt hozott a konyhára, így a legjövedelmezőbb független filmmé avanzsálta magát. Nem meglepő, hogy sokan tűkön ülve várták, hogy mivel fog legközelebb előállni a rendező úr, aki az új évtizedet aztán újfent egy horrorral nyitotta meg, mely a Halloween nyomvonalán haladva ígér borzongást a nézők számára. Ez a film pedig nem más, mint A köd.

Nemrégiben volt az oly nagy dobra vert Black Friday, mely során az emberek képesek egymást agyontaposni, hogy 50% kedvezménnyel jussanak hozzá egy tévéhez, villanyborotvához vagy esetleg valamiféle kacathoz, amit lehet, hogy aztán két hét múlva nem is fognak többet használni. De megvesszük, mert belénk táplálják tudat alatt, hogy kell, szükségünk van rá, mellé most olcsó is. Vásárolj, mert attól boldogabb leszel. Ennyit megengedhetsz magadnak... És ne mondja senki, hogy rá sose volt semmi ilyen hatással, mert én is bevallom, hogy bizony vettem már meg - most maradjunk a filmes témánál - DVD-t úgy, hogy le volt értékelve, pedig nem láttam korábban a filmet, de olcsó volt, így nem hagyhattam ott. És bizony ez van, társadalmunknak már lételeme a nagymértékű fogyasztás.
De itt nem csak az elektronikai cikkekre és élelmiszerekre kell gondolni. Ott van a média is. Mondhatni a nap 24 órájában folyamatosan új információkkal bombáznak minket, szinte már szelektálni se tudjuk, hogy az adott hírből mennyi igaz, mert épphogy meghalljuk, hogy felrobbantottak valamit, a következő pillanatban már azt az információt kapja az agyunk, hogy kiraboltak egy bankot. De ugye ott vannak még a drága jó televíziós műsorok, melyekkel gyönyörűen lehet buta embereket felnevelni. Mert ugye milyen szórakoztató, hogy VV Alekosz nem esett ki, mert nagyobb tapló, mint VV akárki. Dobok is rá egy SMS-t jövő héten. Elszomorító a helyzet, sokakat pedig ezek a dolgok álomba ringatnak és egy teljesen más világot látnak. Ezt társadalmi jelenséget mutatja be John Carpenter 1988-as Elpusztíthatatlanok című filmje.