Hosszú idő után újranéztem, a mozis megtekintés után ugyanis egyszer sem láttam. Nos, 2012-ben nagyon elégedetten jöttem ki a moziból, és egy remek filmnek tartottam a Prometheust, viszont 5 évvel később az újranézésnek köszönhetően a pozitív szemléletem kicsit változott, és azt tudom mondani, hogy Scott filmje egy abszolút közepes darab.

Bármennyire is próbálkozik az ember, azért akarva-akaratlanul is az 1979-es klasszikushoz fogja hasonlítani a filmet, ami talán nem is gond így jobban belegondolva. Mielőtt bárki azzal jönne, hogy Scott nem Alien filmet akart csinálni, megnyugtatom, hogy tudom, és a másodszori megtekintéskor sem zavart egy csöppet sem, hogy nem láthattuk kedves kis xenomorphjainkat. Sokkal nagyobb gondok vannak a forgatókönyvvel, a karakterekkel és a rendezéssel.
A történet alapja ötletes, felkutatni a Tervezőket, akik megalkottak minket. De a film piszkosul felszínesen nyúl a témához. Pár éve még azt mondtam, hogy szándékosan nem akar válaszokat adni mindenre, de az igazság az, hogy Scott szimplán felmond sablongondolatokat, és nem is próbálkozik azzal, hogy egyedi legyen. Weyland célja a Tervezőkkel például egy az egyben eszembe juttatta a Szárnyas fejvadász Roy-át, és annak célkitűzését. A tartályokkal és tartalmukkal a film szintén keveset foglalkozik, és ezt gondolom Scott a 2. részben szépen továbbvitte volna, csak ugye a népnek Alien kellett... Az ember-gép viszony is be van dobva, mint téma, és ez még egészen jól is működik.
Aztán ott vannak a forgatókönyv butaságai, és a rendezés, amiknek hála az ember néha azt érezheti, hogy csak jelenetek tömkelegét nézi, vagy épp két-három filmet ollóztak össze. Megtalálják az LV-223-at, és pontosan arra a helyre szállnak le, ahol a "piramis" van. A tudós, meg is jegyzi, hogy ott van, mintha tudta volna, hogy azért jöttek. Felmerül a kérdés, hogy ő honnan tudott ennek a létezéséről? Semmiféle említés nem történt erről, szóval ha úgy vesszük a véletlennek köszönhetően szálltak le oda. Azért '79-ben legalább arra vették a fáradtságot, hogy egy vészjelzést fog az űrhajó számítógépe, emiatt tudják hová kell leszállni.

Aztán, leszállnak és a kis tudós nem bír megmaradni a fenekén, azonnal indulni akar felkutatni a piramist, hiába mondják neki, hogy nemsokára besötétedik. Aztán mikor bejutnak és nem találnak élő Tervezőket, szimplán bevágja a durcit. Ez a fajta idióta viselkedés egyébként a karakterek jelentős részére igaz. Ez a fickó mennyire lehet elhivatott tudós, ha csak amiatt úgy kezd el viselkedni, mint egy óvodás, hogy nem azt kapja amire várt. Jó, ez persze azért kellett, hogy majd David odaadhassa neki azt a bizonyos italt, mert ő bizony bánatában elkezd piálni, a színész pedig ripacskodni. Mint említettem a többi karaktert sem kell félteni. Alapból, 17 fős a legénység. Az eredeti ugye 7+1-el dolgozott (Jonesy-t nem hagyhatjuk ki), így lehetett elég időt szentelni a karakterekre. Itt ennyi emberrel Scott egyszerűen nem tud mit kezdeni, mert akikkel többet is foglalkozik, azok közül is kettő igazán érdekes/szerethető: David és Shaw. Persze lehet említeni az Aliens-t és az Alien 3-at, hogy azok is több szereplővel operáltak, ám ott azért akiket kiemelt Cameron és Fincher, azok azért jól is voltak kidolgozva, mozgatva és a színészek is jók voltak. Itt pedig mit kapunk? A gyáva biológust és geológust, akik eltévednek egy barlangban. Egy geológus. Akinek vannak szondái is, amitől kap adatokat. Aztán majd becsokiznak, mikor megtudják, hogy van valami lény odalent, majd mikor találkoznak egy kígyószerű döggel, az okos biológus leáll barátkozni vele. Hova tűnt a félelem? Honnan szedte, hogy barátságos lesz a lény? Ja, és itt közbe beékelte Vickers és a kapitány közé egy kis etyepetyét, ami az egyik legszánalmasabb jelenet az egész Alien univerzumban szerintem. Annyira bárgyú az egész, és tényleg csak azért kellett, hogy a kapitány ne legyen ott, mikor a két balfasz bejelentkezik, hogy találtak egy lényt.
De ilyen inkompetens dolog még, hogy mert a műszer jelzi, hogy lélegezhető a levegő a hajóban, ezért leveszik a sisakot. Ripley ezek után tuti senkit nem engedett volna vissza a hajóra. Aztán a faszi megissza a fekete löttyöt, amitől jól láthatólag szarul van. De nem szól, hogy neki orvosi ellátás kellene, illetve senki nem veszi észre, hogy olyan, mint a mosott fos, csak már akkor, mikor majd meg pusztul ténylegesen.
A forgatókönyv emellett ugrál össze-vissza, próbálja alapul venni a klasszikust, de mint fentebb is láttuk, a klisék gyengén vannak előadva. Aztán ott van még a nagy csavar, hogy van még egy utas a hajón, de ez se akkor csavar.
Műfajilag is vannak gondok, mert jó ötlet, hogy egyszerre akar mélyebb sci-fi és horror is lenni, de a végére ez már inkább nevetséges, mintsem hatásos. Másrészt Scott már nem is tudja olyan hatásosan fenntartani az emberben a félelmet és a kíváncsiságot, mint klasszikusában. Persze vannak erősebb momentumok, de néha tényleg az erőlködés érződik, mintsem a profizmus. Elég csak a Nyolcadik utas nyitányára gondolni, amikor ugye csak annyit látunk, hogy beindul a számítógép és felkelnek az utasok. Piszkosul erős, és csak a hangokkal operál jóformán a jelenet.
És ha már utasok, azt fentebb nem említettem, hogy az is baj az itteni szereplőkkel, hogy egyáltalán nem hatnak természetesnek. Olyannyira mű szinte mindegyik, hogy az már fáj. Emellett ostoba párbeszédekkel is ostoroznak minket. Nincs már meg az a természetesség, mint az eredetiben, ahol Brett és Parker ökörködnek, Ripley céltudatos, de szerethető figurája. Emellett itt például a kapitány is egy idióta barom, lazáskodik össze-vissza, de nekem már fájt nézni.
De, hogy ne csak szidjam szegény filmet, van nem egy erős jelenete is, amik tényleg nagyon jól vannak megrendezve. A nyitány csillagos ötös, piszkosul jól megadja vele Scott az alaphangulatot. David elfoglaltságainak bemutatása a Prometheuson nagyon jópofa, de a piramis feltérképezése és a Tervező felébresztése is nagyon jók. Ez utóbbinál kiemelendő ahogy az idegen Davidre néz, és látja hová jutottak az ő "gyermekei". A sorból persze nem maradhat ki az ominózus műtős jelenet se, ami moziban hatalmasat ütött, és erejéből még most sem veszített.

A fényképezés gyönyörű, a nyitójelenet felvételei lehengerlőek. A filmzene pedig csillagos ötös. Simán odatehető az első három rész nagyszerű soundtrackjeihez. A látvány szintén első osztályú, ámbár valahogy nem olyan reális, mint a klasszikus részeké. A komputerek túl modernek, a szkafanderek szintén, és így valahogy nem illik bele az Alien univerzumba, pedig a látványtervezés és a megvalósítás tényleg hibátlan.
A Prometheus szinkronja a filmhez hasonlóan vegyes. Jó szinkronszínészeket válogattak össze, viszont valahogy olyan jellegtelen az egész. Viczián Ottó volt messze a legjobb, aki kiválóan kapta el David karakterét. Bogdányi Titanilla nem rossz, mint Noomi Rapace, de néha kicsit sok volt a nyivákolása. Az abszolút mélypont viszont Józsa Imre, aki remek szinkronszínész volt, és itt is jól eltorzította a hangját öregemberesre, de egyszerűen nem illett ehhez a karakterhez. Az első gondolatom most az volt, mikor megjelent hologramként Waylend, hogy ez biza Doktor Genya. Még a ruhája is olyan volt, nem csak a hangja volt ugyan az!
A Prometheus összességében nem rossz film, egyáltalán nem nézhetetlen, és dicsérendő, hogy Scott nem egy újabb Alient akart, hanem bővíteni az univerzumot. Viszont ehhez egy izmosabb forgatókönyv kellett volna, amiből egy olyan elgondolkodtató filmet tudott volna összehozni, mint a Szárnyas fejvadász. Emellett a műfaji keveredést is megoldhatta volna ügyesebben, mert míg a '79-es filmjében profin van ez megoldva, addig itt elég suta ez az elegyítés. Sajnálom, hogy nem kap már konkrét folytatást, mert amúgy piszkosul megérdemelné. Összességében bőven meg lehet nézni többször, csak az a nagy baja, hogy nagyot akar szólni, de a sok hülyeségen sajna elhasal. Pedig ez a film jóval több is lehetett volna.