Vannak filmek, amiket ha az ember gyerekként néz meg, akkor olyan hátast dob tőlük, hogy az már inkább hátraszaltó. Aztán amikor X évvel később újranézi őket, bizony rá kell jönnie, hogy mégsem akkora mesterművek, mint ahogy azt tojáshéjjal a seggén gondolta. Így vagyok én jelen filmmel is. Az Ellenség a kapuknál-t még emlékszem másolt lemezen láttam először, ám nem végig, mivel az utolsó pár percnél akadozott a kép, így csak kicsit később tudtam meg mi is lett a sztori pontos végkimenetele. Eme hiányosság ellenére is valósággal beszippantott, mivel elképesztően grandiózusnak hatott. A fantasztikus díszletek, a pátoszos zene, a jól megkomponált macska-egér harc. Egyszóval imádtam. Aztán sokáig nem is néztem újra, de mindig is úgy élt az emlékeimben, mint egy zseniális film. Egész a minap tartott újranézésig, mikor is rá kellett döbbennem, hogy ez a film ma már egyáltalán nem azt nyújtja, amit néhány évvel ezelőtt.